Már 8 nap telt el mióta itthon vagyok! Talán már kezdem otthonomnak érezni ezt a helyet,bár néha rám törnek érzések, nem akarok teher lenni a bátyámék nyakán. Miközben ők 110 százalékig biztosítanak róla hogy nem vagyok az. De ez a fordított helyzet hogy én szorulok segítségre és a tudat hogy lényegében most ők tartanak el számomra eddig lehetetlennek tűnő dolog volt. Mindig próbáltam úgy élni a szaros kis életem hogy ne szoruljak rá ilyenfajta segítségre és inkább én segíthessek. Bár azt mondják a bajban kiderül kik a barátaid és kik állnak melletted. Hát most már tudom hogy ők mellettem állnak.
Próbálok talán tudat alatt ebből kifolyólag is segíteni itthon amiben tudok és a kedvükben járni hogy valahogy úgymond megháláljam a segítséget,bár alapból is ilyen vagyok, segítek akinek tudok. Az valahogy mindig könnyebben ment.
Tegnap is megtett mindent a Ricsi hogy a kedvemre tegyen…még ha nem is volt tudatos! Kirángatott végre a szobából egy kis családi programra. És talán közelebb is kerültem hozzá. Nagyon jól éreztem magam tegnap,minden szuper volt,elejétől a végéig. Az autózás a séta a sok bosszankodás az étteremben Ricsi poénjai…az volt a csúcs. A kacsázás a Duna parton, aztán még orgonát is beszereztünk és a kompozás feltette a nap végére a pontot. Imádtam minden percét! Bár jól elfáradtam 😀 ! Úgy ébredtem reggel mint akin átment egy tehervonat. De megmondta a doki is lassan előre! Ne várjam el magamtól azt hogy elsőre lefutom a maratont! Bár kezdek magammal türelmetlen lenni ebben a kérdésben. mindig felteszem magamnak a kérdést Miért … ! Aztán már tudom is a választ! Igen azért vagyok fáradékonyabb mert marhaságot csináltam! Minden azért van! Meg a gyógyszerektől! De ha már nem sikerült meghalnom akkor legalább szeretnék kicsit aktívabb életet élni mint amire most képes vagyok! Tudom türelmesebbnek kellene lennem magamhoz! De kimerítő még az is! De azon vagyok és leszek továbbra is hogy legyen elég türelmem és erőm felállni és újra a réginek lenni aki már egy újabb verzió! Erősebb leszek! Mert azt akarom!
Itthon
2013 augusztus 2. | Szerző: Elveszett
Már 8 nap telt el mióta itthon vagyok! Talán már kezdem otthonomnak érezni ezt a helyet,bár néha rám törnek érzések, nem akarok teher lenni a bátyámék nyakán. Miközben ők 110 százalékig biztosítanak róla hogy nem vagyok az. De ez a fordított helyzet hogy én szorulok segítségre és a tudat hogy lényegében most ők tartanak el számomra eddig lehetetlennek tűnő dolog volt. Mindig próbáltam úgy élni a szaros kis életem hogy ne szoruljak rá ilyenfajta segítségre és inkább én segíthessek. Bár azt mondják a bajban kiderül kik a barátaid és kik állnak melletted. Hát most már tudom hogy ők mellettem állnak.
Oldal ajánlása emailben
X