Üresség
2013 július 21. | Szerző: Elveszett |
A kórház elviselhető,de hiába érzem hogy vannak akik szeretnek,és fáj nekik a tettem,a szándék még bennem van. Vannak jó pillanataim de a gondolataim csak ujra meg ujra a halál körül forognak.A barátaimmal sem tudom megbeszélni vagy megértetni mi zajlik bennem,és felőröl a mérhetetlen fájdalom!
Kommentek
(A komment nem tartalmazhat linket)
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be:
Szia Elveszett,
sokan keresik a vészkijáratot. Isten ezt mondja a János Evangéliumában (12.fejezet 25-26):
25.
A ki szereti a maga életét, elveszti azt; és a ki gyűlöli a maga életét e világon, örök életre tartja meg azt.
26.
A ki nékem szolgál, engem kövessen; és a hol én vagyok, ott lesz az én szolgám is: és a ki nékem szolgál, megbecsüli azt az Atya.
Van valaki aki a szívedbe lát és tökéletesen ismeri a fájdalmaidat. El is szenvedte már azokat, hogy neked ne kelljen. Ha meg szeretnéd ismerni olvasd el az evangéliumot figyelj Jézusra, neked mondja a mondatokat ma. Egyébként azt is mondja, hogy azért jött, hogy megtartsa ami elveszett (lukács 19). Te pedig pont elveszettnek nevezted el magad.
Tedd le terheidet Nála és “újjászül” téged. Ezt én személyesen is átéltem. Senkinek nem kívánom ami velem történt, de most már nem cserélnék senkivel.
Isten áldjon és őrizzen meg téged, aki elveszett, és adjon neked az új életedhez új nevet!
Gábor